Regensburg
Pár sorban a városról:
Regensburg Bajorország tartományban fekszik a Duna és a Regen összefolyásánál, Münchentől kb. 120, Nürnbergtől pedig kb. 100 km-re. A település már a kőkorban is lakott volt, később a Római birodalom limese húzódott itt, amit több bástyával is védtek az egyre erősödő germán támadások miatt. A bástyákból egy viszonylag éppen megmaradt, ami az óváros emlékeit gazdagítja. A magyar történelemnek is vannak Regensburgban íródott, kevésbé dicső sorai. Itt végezték ki az augsburgi csata magyar vezéreit 955-ben. Később a Keleti-Frank Birodalom fővárosa lett, 1135-1146 között felépült a város egyik szimbóluma a híres Kőhíd, ami követlen kapcsolatot jelentett Velence és Flandria irányába, jelentősen fellendítvén a helyi kereskedelmet. A város később fontos szerepet töltött be a reformációban, de a katolikus püspökség is tovább működött a városban. 1809-ben Napóleon csapatai is jártak itt, valamivel több sikerrel, mint magyar őseink. A II. világháborúban többször bombázták a várost az ide települt repülőgépgyár miatt, de szerencsére a történelmi belváros nagyrészt sértetlen maradt.
A város főbb látnivalói: Szent Péter Katedrális, a Kőhíd, a Dunai Hajózási Múzeum, és természetesen a világörökség részévé nyilvánított történelmi óváros a számtalan gyönyörű épülettel, bájos kis terekkel, utcácskákkal, árkádokkal.
A nyelviskolában
Egészen pontosan a Horizonte Regensburg nyelviskolájában. Őszintén szólva a német nyelv sokáig nem tartozott a kedvenceim közé. Gimnáziumban már megismerkedtem vele közelebbről, de egészen addig, amíg nem kerültem ki Németországba dolgozni (nem az akkor is már meglehetősen alacsony tanári béreket választva), addig nem igazán szerettem a nyelvet. Utána viszont minden megváltozott. Ez a hajós, németországi kaland már nagyon régen volt, ezért úgy döntöttem picit felfrissítem a nyelvtudásomat. A kiutazásom előtt egy online nyelvtani tesztet kellett kitöltenem, majd az érkezésemkor egy 10 perces szintfelmérő beszélgetésen vettem részt az egyik tanárnővel. A beszélgetésünk után a kolléganő rámutatott egy teremre a hat közül és azt mondta: "ott fogok tanulni".
Az iskolában
A tavalyi izlandi órarendem után picit aggódva tanulmányoztam az intenzív német nyelvtanfolyamom órabeosztását. Itt bizony iskolába kell járni, nem pedig gleccsereket, vulkánokat, vízeséseket tanulmányozni. Ráadásul délután is vártak minket a nyelvtanárok. Sikerült majdnem minden foglalkozáson részt vennem. Őszintén bevallom, hogy egy délutáni foglalkozásom részben azért maradt el, mert egy roppant jól felszerelt, Magyarországon nem kapható különleges csalikkal feltöltött pergető horgászboltban volt jelenésem. Az elmulasztott két órát természetesen házi feladat formájában bőségesen bepótoltam, nem elherdálva a brüsszeli pénzeket...
"Multikulti"
Sajnos a nyelviskolában csak egy hetet töltöttem el, de így is nagyon-nagyon élveztem. Hogy miért? Nem csak a rendkívül változatos és lendületes németórák miatt, nem csak azért, mert nagyon jó érzés volt életvidám, segítőkész, kedves tanárokkal/ tanároktól tanulni, hanem még azért is, mert még soha sem tanultam ennyire nemzetközi csoportban az Erasmus ösztöndíj keretében. Voltak brazil, zambiai, mexikói, spanyol és olasz csoporttársaim a délelőtti, svájci, japán, lengyel csoporttársak pedig a délutáni órákon. Beszélgetve velük nem csak a német tudásom fejlődött, hanem rengeteg különleges és aktuális dolgot tudhattam meg az származási országaikról, amivel társadalomföldrajzi ismereteimet is gyarapíthattam.